Olthatatlan vágyak

1. fejezet

2012. május 17. - 15:07

Evans család háza

(Frank Godfrey szemszögéből)

Kellemes tavaszi nap sütött le az udvarra. A társammal –és természetesen barátommal-, Ryan Grayson tűzoltóparancsnokkal rendezkedtünk apám egy jó barátja meghívásából rendezett összejövetelen. Édesapámat, Richard Godfreyt és áthívta  Conner Evans, apám egy jó barátja hozzájuk beszélgetni, de ahogy elnézem a sör társaságát jobban élvezi vele.

-         Tudnak ám inni – jelentette ki Ryan hosszas vizsgálódás után.

-         Aztán meg kidőlni… - tettem hozzá.

-         Úgy tudom, apád bírja az italt.

-         Egy darabig.

-         Úgy, mint te? Tűzoltóbálon is kicsit… spicces voltál… - folytatta vigyorogva spanyol akcentusával.

-         Ne is emlékeztess - egy ideig hallgattam, amíg a poharakat pakoltam ki, majd folytattam. – Te sem bírod a végtelenségig.

-         Ezért nem is iszom, legfeljebb sört.

-         Mérték nélkül az is elég egy berúgáshoz.

-         Annyit nem is iszok.

-         Majd apám meggyőz.

-         Előre félek.

Társalgásunk félbeszakadt, mivel vissza kellett mennünk a házba tányérokért. Anyám, Annie Godfrey és újdonsült barátnője, Lucy Evans együtt főztek és az elcsípett mondatvégződésekből könnyű volt kitalálni, hogy tipikus női dolgokról pletykálkodnak. Addig jó, amíg nem rólam kezdenek el beszélni, tettem hozzá gondolatban, és a szekrényből kivettem a tányérokat.

Épp kifelé indultunk volna, amikor megérkezett két nő, egyikük Conner lánya, Maya Evans. Már sokat hallottam róla apáméktól, de még nem volt szerencsém találkozni vele. De úgy tűnik ma a szerencse utolért. Első pillantásra megbabonázott, egyszerűen elképesztő kisugárzása volt. Egyből úgy éreztem, hogy meg akarom ismerni ezt a nőt, mindenképp.

Miranda J. Harris 

 2. fejezet

2012. május 17. - 15:00

Evans család háza

(Maya Evans szemszögéből)

Imádom a tavaszt. Inkább fényképezném a gyönyörű virágokat apámék kerti partija helyett. Félreértés ne essék, imádom a szüleimet, de mikor buli van ők aztán odateszik magukat és a vége megint az lesz, hogy én fogok takarítani. Most értünk oda a legjobb barátnőmmel,  Erica Storløkken-nel. A közös munka összehozza az embereket. Mi is így találkoztunk. Ő újságíró, én pedig fotós vagyok.

-         Remélem tisztában vagy vele, hogy nem fogok inni – mondta Erica mikor beléptünk az ajtón.

-         Biztos van mojito is – jelentettem ki vigyorogva. Tudom jól, hogy az a kedvence. Mikor Erica és a mojito találkoznak, egyszer csak volt mojito, nincs mojito.

-         Talán egy fél pohárral – szólalt meg hosszas csend után.

Valahogy úgy érzem több lesz az, mint fél pohár. Tényleg imádja, de sajnos nem igazán bírja az italt. Eközben bementünk a konyhába mivel azon keresztül juthatunk ki a kertbe. Mikor beléptünk teljesen ledöbbentem. Két vadidegen pasi volt anyám konyhájában. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Mindkettő fiatal és elképesztően jóképű volt.

-         Üdv, a lényegre térnék… Kik is vagytok? – ez egy kicsit nyerse sikerült, na, nem baj, de megöl a kíváncsiság. Főleg a barna hajú érdekel.

-         Frank Godfrey, ő a barátom Ryan Grayson – szólalt meg pont a barna. Godfrey… Jah igen, apám legjobb barátja. Ezek szerint az ő fia.

-         Miért is vagytok itt?

-     Elméletileg… Apám a tiéd barátja és ő hívott meg minket – nem is mondta, hogy mást is hív rajtunk kívül. Szóval ő az a srác, akivel anyám mindig össze akar hozni.

-         Akkor te Richard Godfrey fia vagy – elég szemtelenül mértem végig. Nagyon hasonlít az apjára. Sötétbarna haj és szemek, magas és izmos testalkat. Oh, tényleg, be kéne mutatkozni.

-         Egyébként Maya vagyok, ő pedig Erica Storløkken.

-         Helló – köszönt Erica.

-         Üdv – majd Ryan is. Ha jól hallom spanyol akcentusa van.

-      Részünkről az öröm a találkozásért – milyen pimaszul mondta Frank. Ezt biztos azért kaptam, mert végigstíröltem.

-   Hát igen… Érzem azt a ”nagy” örömöt – lehet ez gyerekes, de ha szemtelen, én miért ne lehetnék?

-        Kiviszem a tányérokat – szólalt meg Ryan.

-        Segítek a poharakkal – mondta Erica. Miaz? Most mindenki elmenekül? Nem akarom megenni…

Ott maradtunk kettesben Frank-kel. Elképesztő milyen helyes. Nagyon fotogén. Le akarom fényképezni. Oké Maya, nyugi. Ez csak egy pasi. Inkább elindultam én is az udvarra. Frank is jött utánam. Ez egy nagyon érdekes estének ígérkezik.

 Alexis Brooklyn

3. fejezet

2012. május 17. - 15:35

Evans család háza

(Erica Storløkken szemszögéből)

Megkönnyebbülés volt kijönni bentről, olyan különös lett ott a hangulat. Viszont nem biztos, hogy jó ötlet volt őket kettesben hagynunk.

A poharakat letettem az asztalra, majd helyet foglaltam egyik széken, Ryan pont mellém ült le, nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá.

-         Nagy volt bent… A feszültség… - mondta végül.

-         Igen… Szerintem is… - tettem hozzá.

-         Erica, igaz?

-         Igen

-         Én Ryan vagyok – mondta mosolyogva.

-         Örvendek Ryan.

-         Én is örvendek senorita.

-         Maga spanyol? – kérdeztem értetlen tekintettel. Ezért az akcentusért szerintem minden nő oda van.

-         Si – mosolygott továbbra is.

Nem tudtam válaszolni, a szavam is elakadt tőle. Rajta teljesen látszott, hogy tetőtől talpig férfi, aki ráadásul eszméletlenül jóképű. Fekete haj, zöld szem, sötét bőr és ráadásul spanyol, szinte teljesen az ellentétem, de mégis egyből elfogott egy különös érzés.

Mire feleszméltem már mindenki az asztalnál ült és beszélgettek. Nem tudtam sokat hozzáfűzni, inkább csak csendesen iszogattam és ha alkalmam nyílt rá, Ryant néztem.

Azt is el kell azonban ismerni, hogy Maya barátnőm és Frank különös párosnak tűnik. Ugyan egymás mellé ültek, mégse néznek egymásra.

-         Végre megismerkedtetek – mondta mosolyogva Lucy

-         Már alig vártam – mondta Maya közömbösen.

-         Nem jobban, mint én – válaszolta Frank.

Csak úgy árad a szeretet, gondoltam magamban és reméltem, hogy ezek ketten nem végeznek egymással estére. Nagyon remélem. 

Miranda J. Harris

4. fejezet

2012. május 17. - 16:00

Evans család háza

(Ryan Grayson szemszögéből)

Egész vacsora alatt néztem, ahogy Maya és Frank cukkolják egymást. Bár ez már kezdett átalakulni flörtöléssé. Idáig hallom, hogy a szüleik megbeszélik milyen aranyosak együtt. Csodálom, hogy Frank nem hallja, bár most túlságosan elvan foglalva…Most éppen Maya ráakarta venni Franket, hogy mosolyogjon. Arra aztán befizetek. Szinte soha nem mosolyog. Ő Mr. Fapofa Frank.

-          A nyaka érzékeny –szólalt meg mosolyogva Frank anyja, Annie.

-          Anya! – szegény Frank.

-          Tényleg?- mondta Maya, majd megcsikizte.

Tényleg elkezdett mosolyogni. Maya gyorsan le is fényképezte. Minek is jöttem én el, ha ő közben próbál csajozni? Elég kínos, hogy csak itt ülök és bambulok, mert mást nem tudok csinálni. A szüleik meg csak ittak s ittak. Nem tudom elképzelni se, hogy bírják ennyire az italt. Én Erica mellett ültem. Valószínűleg ő is úgy érezhette magát, mint én. Azért hogy elfoglaljam magam őt kezdtem nézni. Nagyon gyönyörű nő, bár kicsit furcsán nézhettünk ki egymás mellet. Míg az ő bőre hófehér volt addig az enyém barnás, az ő szeme kék volt az enyém zöld egyedül a hajunk hasonlított, mert mindketten feketék voltunk. Mikor épp ránéztem láttam, hogy kicsit rosszul érzi magát.

-          Jól vagy? – kérdeztem tőle.

-          I… Igen – csuklott is közben. Oh-oh… Valószínűleg megártott neki a mojitoja.

-          Mennyire bírod az italt?

-          Az átlagnál egy kicsit rosszabban – Hát ez remek. Nem akarom, hogy rosszul legyen.

-          Nem hiszem, hogy akkor többet kéne innod

-          Még jól vagyok – Ez neki a jól?

-          „Még”

-          Nem lesz bajom – mondta majd elkezdet inni… Rossz érzésem van.

-          Biztos?

-          Nem édes mindegy az most neked? – bocsi, hogy aggódok.

-          Meg se szólalok…

Most tette le az üres poharat. Nem kéne, tényleg többet innia a végén még elájul. Már támaszkodnia kell az asztalon. Kicsit… Többet látok a felsője miatt, így mint kéne. Szerintem most egy kicsit el is pirultam.

-          Öhm… Biztos jól vagy? – kérdeztem tőle és próbáltam nem a csábító kilátásra figyelni.

-          Nem annyira – nem akarom azt mondani most neki, hogy megmondtam.

-          Mi a baj?

-          Fáj a fejem és szédülök

-          Be kéne mennünk – felálltam, majd felsegítettem Ericat és szépen lassan bementünk.

Leültettem a kanapéra, majd kimentem megkérdezni hol találok gyógyszert, utána kerestem is, és odavittem egy pohár vízzel együtt Ericanak.

-          Takk – mondta, majd bevette. Ezt most… Értenem kellet volna?

-          Hm?

-          Vagyis köszönöm – oh… Azt hiszem ez norvég volt, de nem biztos.

-          Nincs mit

-          Visszamehetsz, most már jól leszek – nem akarom itt hagyni.

-          Úgyse tudok mit csinálni… Maya és Frank épp flörtölnek, nem akarok zavarni

-          Flörtölnek?

-          Hát… Én már ezt annak nevezném

-          Flörtölés, mint ez? – hozzám simult azt hiszem, el fogok ájulni. Csak az ital hatása, csak az ital hatása…

-          A… Aha – na szép, mióta dadogok?

Hirtelen már csak azt hallottam, ahogy Erica szuszog. Úgy tűnik elaludt. Igazán izgalmas társaság lehetek. Kimentem, hogy megkérdezzem Mayát Erica hol lakik. Végül ő és Frank is elkísértek engem. Lefektettük Ericat az ágyba és mindenki ment a dolgára. Nem tudom találkozunk-e még Ericával és Mayával, de szerintem Frankben és bennem is mély nyomot hagytak.

 Alexis Brooklyn